Soha nem szerettem a telet... de ebből is látszik, hogy mennyire öregszik az ember: lám, lám mostanra valahogy sikerült elfogadnom téli évszakunk időjárásaival együttjáró kellemetlenségeket. Így az idei télen például nagyon vártam és örültem is a hónak. Csodaszép tud lenni egy zúzmarás vagy havas fa, táj, és kifejezetten élvezni tudom a friss hó nyújtotta örömöket.
Még októberben terveztük el férjemmel, hogy a karácsony és szilveszter közötti pár napot pihenéssel töltjük hazánk valamely, számunkra még ismeretlen vidékén. Így jött szóba közöttünk az Őrség, mint tájegység, hiszen egyikünk sem járt még azon a környéken. Jó messze van... ez volt az első megállapításunk. Majd a világháló által nyújtotta lehetőségekkel élve rögtön utánanéztem, hogy azon a vidéken merre érdemes megszállnunk, mit érdemes megnéznünk.
Azt rögtön tudtam, hogy az Őrség centruma Őriszentpéter. Kedves kis város, szép házakkal, üdülőkkel, barátságos emberekkel. Ami a szállást illeti, valami nyugisabb helyre vágynánk... HEURÉKA, megtaláltam! Akárcsak Arkhimedesz, amikor felismerte a róla elnevezett törvény lényegét, én is megleltem szállásunk színhelyét: Szalafőn, a Templomszer 11-ben. Ferencz-porta a neve (http://www.ferenczporta.inf.hu) és egy nagyon szimpatikus, 6 gyermekes házaspár által vezetett bemutató biogazdálkodás közepére csöppentünk.
Ferencz Tibor és neje Kriszta 20 évvel ezelőtt költöztek e varázslatos tájra, felszámolva addigi budapesti életüket. Azóta 6 gyermekük született és folyamatosan fejlesztik a gazdaságot. Bennünket, állatbarátokat paradicsomi állapotok fogadtak: egy csomó kecske, megannyi vietnámi csüngőhasú malacka és bocik látványában és természetesen simogatásában részesülhettünk, amit rettenetesen élveztünk. Harmadnapra a malackák a férjem hangja hallatán már sorban álltak az ól kerítésénél, és egymás után dugdosták ki nózijukat egy üdvözlő vakarásra. Előkerült a kecske- és disznóólak irányából egy nagyon aranyos házicirmos is, akit majdnem hazavittünk barátnőnek az otthoni cicánknak.
Tiborék a biogazdaság mellett nem régóta néhány apartman kiadásával is foglalkoznak.
Kecskesajt, különféle ízesítésű tehénsajt, friss fejésű tehéntej állandóan kapható a portán, ezt a cégér is elárulja.
A Ferencz-porta ...
... és az állatsereglet:
Csudaszép környékre csöppentünk, az már egyszer biztos. Feltérképeztük a környező favakat, amelyeket az ott töltött pár nap alatt bejártunk: Szentgyörgyvölgyben Krisztáék tanácsára meglátogattuk Csótár Rezső fazekasmestert, aki kupica pálinkával és egy nagy adag barátsággal fogadott bennünket. Megnéztük a fazekasműhelyt is, sajnos kipróbálni nem akartam, holott lett volna rá lehetőségem. Bekukkantottunk piciny boltjába is, és mint ahogy az várható is volt, nem tudtunk üres kézzel távozni. A mester gyönyörű munkái mellett látható nem egy elismerés is, pld. a népművészet mestere.
Szalafőről: kedvelt kirándulóhely, nyáron sokan látogatnak el ide. A község nevezetessége a Pityerszeri Skanzen, ahol eredeti helyén lehet megszemlélni azt, hogyan milyen körülmények között éltek a maguk építette lakóházakban a szalafői gazdák,milyen bútorok, használati tárgyak, ruhaneműk jellemezték a múlt század eleji szalafői ember életét. Sajnos mi nem tudtunk eljutni Pityerszerre az útviszonyok miatt, így elterveztük, hogy legközelebb mindenképpen meglátogatjuk.
Az őrségi településeknél felfedezhető a történelmileg kialakult tájszerkezet, amelyet legjobban Szalafő őrzött meg hagyományos építészeti arculatával, különösen szép, gazdag természeti adottságaival. Az ilyen terület Magyarországon is rendkívül ritka, ezért védelme különös figyelmet igényel. Őrvidék lévén a környék településeit sajátságos építkezés jellemzi, vagyis a házak, házcsoportok egy-egy domb tetejére épültek, ezeket a házcsoportokat szereknek hívják. Szalafő hét szerből áll, mégpedig: Templom-, Pap-, Felső-, Alsó-, Pityer-, Csörgő- és Gyöngyösszerből.
Szalafő rendkívül jó kiindulópont a környék felfedezésére. Pár km-es kacskaringós, nem túl jó minőségú út után Őriszentpéterre érkezünk, majd onnan dél felé továbbhaladva Bajánsenye következik, amely település már határos Szlovéniával.
Továbbhaladván Magyarszombatfára érünk, ezen a településen csak keresztülmentünk, de számos ház előtt láttunk kirakva cserepeket, különféle edényeket, csuprokat. Magyarszombatfa is híres a fazekasságáról. Velemér volt az úticélunk, hiszen nevezetes gyönyörű, Árpádkora béli templomáról. Az elragadó, XIII. századvégi, késő román, kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban.
A veleméri templom belső
A veleméri templom igen ismert a házasulandók és a keresztelőt tartók körében, messzi földről járnak ide a hívek, hogy ebben az ósdi épületben mondják ki a boldogító igent, vagy gyermekük itt legyen megkeresztelve.
Őriszentpéterben is felkerestük a templomot, amely csak 40 évvel később épült, mint elődje, a veleméri templom. Sajnos sok mindent nem láttunk, mert a templomot előzőleg feltörték és kirabolták, így ajtaja csukva volt. Csak a kórus karzatáról leshettünk be, de megállapítottam, hogy koránt sem annyira szép, illetve eredeti, mint a veleméri.
Hazafelé jövet, ha már azon a tájon jártunk, benéztünk Jákra. A jáki templom nemcsak hazai szemmel páratlan alkotás. A román kori épület gótikába hajló díszítéseivel, rafinált arányaival szelíden emlékeztet elmúlásra és örökkévalóságra. A jáki templom különös ötvözete a földi és égi szépségnek. Tankönyvekben is gyönyörű, de valódi arca csak a hűvös falak tövében rajzolódik ki igazán. Még sosem láttam személyesen, de már írtam róla a főiskolai szakdolgozatomban. Így muszáj volt megnézni, hisz amiről írunk, azt látnunk is kell :-)
Az őrségi táj télen is gyönyörű, s mint megtudtuk, a túristák igen kedvelt úticélja az év bármely szakában. Csodálatos házakat építettek itt egykor a mesterek, tátottuk a szánkat a kódisállásos, fagerendás mennyezetű parasztházak láttán. (A téglaépítkezés elterjedésével a konyhai bejárat elé timpanonos, oszlopos kis előtornácokat emeltek, ún. kódisállásokat.)
Végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszerettünk e tájba, oly annyira, hogy mire ennek az írásnak a végére érek, már egy, az Őrségi Nemzeti Park területén álló, 108 éves kúriának lehetünk boldog tulajdonosai (kapcsolatos blog: http://amihazunk.blog.hu).
Néhány - az Őrséggel kapcsolatos - hasznos link:
Saját fotók: http://indafoto.hu/annamarie/orseg_2007_december
Idegen fotók (nagyon jók!): http://indafoto.hu/kage
Ingatlanos: http://www.orsegingatlan.hu
Általános infók: http://www.orseg.lap.hu
Utolsó kommentek